Cafe Racer

Az utóbbi években újra virágkorát éri a café racer stílus, hiszen számtalan közúti versenymotort látni az utakon, akárcsak a hatvanas években Nagy Brittaniában. Mára már a nagy motorgyártó márkáknak is találni a kínálatában café racert, pedig eredetileg ezek mind egyedileg épített motorok voltak.

A Café Racer kifejezés az 1960-as évek eleji brit motorkerékpárok rajongói körében keletkezett Londonban, nevezetesen a "Rocker" vagy a "Ton-Up Boys" ifjúsági szubkultúrán belül, ahol az épített kerékpárokat rövid, gyors utazásokhoz használták a népszerű kávézók között, ugyanis amikor a tesztoszteron igazán magasra hágott, akkor elkezdtek egymással versenyezni az utcán. Méghozzá nem is abban, hogy ki a gyorsabb, hanem abban, hogy ki ér át hamarabb az egyik kávézóból a másikba. A legismertebbek ezek közül Watfordban, a Busy Bee kávézó, és az Ace Café a londoni Stonebridge-ben.

A "Rockerek" egy fiatal és lázadó rock and roll szubkultúra volt, akik gyors, személyre szabott és jellegzetes kerékpárt építettek maguknak, hogy versenyszerűen közlekedhessenek az újonnan kialakított hálózatos autópályák mentén lévő kávézók között, valamint a brit városokban és környékén. A motorosok elmondása szerint sokak célja az volt, hogy képesek legyenek elérni a 100 mérföld per órát (160 km / h) - akkori szleng szerint "a tonnát" (the ton) - egy olyan útvonalon oda-vissza, ahol a versenyző egy kávézóból indul egy előre meghatározott pontra, majd vissza a kávézóba, annyi idő alatt, mielőtt egyetlen dalt lejátszana a jukebox. Ezt úgynevezett "record-race"-nek nevezték. (A szerző, Mike Seate azonban azt állítja, hogy a record-racing mítosz, és a történet a BBC Dixon of Dock Green televíziós műsorának epizódjában keletkezett.)

A korabeli café racer-ek versenyzői különösen kedvelték a rockabilly zenét, és imázsuk immár beágyazódott a mai rockabilly kultúrába.

A háború utáni Nagy-Britanniában autótulajdonosnak lenni még elég ritka dolognak számított. Az 1950-es évek végére azonban egy átlagos brit már megengedhetett magának egy autót, így az 1960-as évek elejére a café racer inkább a gyorsaságot és a lázadást szimbolizálta, mintsem az a tényt, hogy pusztán képtelenség lett volna egy fiatalnak megfizetni egy autót.

A café racer jellegét tekintve egy könnyű, nagy teljesítményű motorkerékpár, amely gyorsaságra és kezelhetőségre, nem pedig kényelemre lett optimalizálva. Rövid távú, gyors utakra alkalmas egyedileg épített gép. A 60-as évek elejére emlékeztető Grand Prix közúti motorkerékpárok felépítményével és vezérlőelrendezésével a café racer-ek vizuális minimalizmusukról híresek: alacsonyra eresztett kormány, kiemelkedő ülésfedél és hosszúkás üzemanyagtartály - valamint az üzemanyagtartályban gyakran behúzott térdfogók találhatók.

"Ez a versenyág szülte meg azt a motorbicikli fajtát, ami egy klasszikus motorkerékpárnak indul, és aztán apránként lecsipegetik róla a felesleget. A Café Racer az egy nagyon esszenciális tiszta motorbicikli, szóval nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy egy motor menő legyen. Minden más, ami ezen kívül kerül rá, az már valamilyen másmilyen stiláris útra viszi, ha úgy tetszik egy sallang. Ettől olyan klassz!." - Bazsó Gábor

A café racer motorok stílusa népszerűségük során folyamatosan fejlődött. A 70-es évek közepére a japán motorok megelőzték a brit motorkerékpárokat a piacon, és a valódi Grand Prix versenymotor megjelenése megváltozott.

A nagy motorgyártók is felismerték, hogy a közelmúltban a fogyasztók nagy érdeklődést mutatnak a café racer-ek iránt. Bár ez nem volt újdonság az ipar számára, hiszen számos európai gyártó, köztük a Benelli, a BMW, a Bultaco és a Derbi is gyártotta szokásos motorkerékpárjainak gyári "café" változatait ilyen módon, anélkül, hogy bármilyen módosítást végeztek volna a gyorsabbá vagy erősebbé tétele érdekében. Ez a tendencia ma is folytatódik. Az elmúlt évtizedben a nagyobb motorkerékpárgyártók több, mint 50%-a elfogadta ezt a trendet. 2004-ben a Triumph kész retró motorkerékpárt gyártott Thruxtonjával, egy másik modern café racer pedig a Ducati SportClassic, amely 2006 és 2009 között készült.

A café racer szubkultúra mára külön kinézetet és identitást teremtett, a moder café racer-ek stíluselemeket vettek át az American Greasers, a British Rockers, a 70-es évek motorosai és a modern motorkerékpárosok részéről is, hogy saját globális stílust teremtsenek.